Alkotótársam, Katha

 Bevezetőnek csak annyi, hogy Ő az egyik legkedvesebb alkotótársam és nagyon szereti a cickosokat. :))

A nevem Fülöp Tamásné Kata. A neten hosszú évek óta a nicknevem Katha. Így ismernek elsősorban, és a dolgaim cégére is ebből fakad. Kathaságok :)
Mit is mondhatnék?
Átlagos 40-es nő vagyok, 2 nagy gyerekkel és egy pici unokával, boldog házasságban immár 23 éve.
Az alkotás mindig is megnyugvást, kiteljesedést jelentett számomra, afféle menedéket a szürke hétköznapok elől. De ez kimerült novella és versírás esetlegesen filmkritika írásában.
5 évvel ezelőtt részlegesen lebénultam gerincsérv miatt.
A 8 hónap fekvés alatt el kellett döntenem, hogy vagy sorozat nézéssel pusztítom magam, vagy "felállok".

A magányból és az elkeseredettségből a kiutat az alkotásban találtam meg. Rájöttem, hogy fekve is tudok hímezni,

később pedig - mikor már tudtam ülni és járni- elkezdtem varrni. A ruha vagy terítővarrás nem igazán fogott meg, de a babakészítés teljesen elvarázsolt. Minden öltés megerősített abban, hogy jó úton járok, lassan megtalálom igazi utam.
Nagy segítségemre van a családomon túl a "pót" kis családom, egy kutyi és 3 macs. Inspirálnak, megnevetettnek, vigasztalnak nap nap után.
Szeretem a mosolyt. Két dolgot mondogatok magamnak mindig: az egyik az, hogy ha meg akarod nevettetni Istent, mondd csak el neki a terveid, a másik pedig az, hogy mindig van holnap, szebb holnap.  
Szeretném, ha a munkáim - akiket gyermekeimnek tekintek - mosolyt csalnának az arcokra, szeretném elérni, hogy ha valaki a kezébe veszi őket, vagy rájuk néz, érezze azt a szeretetet és örömet amit alkotás közben érzek.
Arra törekszem, hogy újat és mást hozhassak a játék készítésbe, nem akarok sablonok és a trend szerint haladni.
Szeretek új technikákat kipróbálni, minden darab kihívást és élményt jelent számomra.
Hogy melyik a legkedvesebb gyermekem?
Egyértelműen Mártha, a kis elefánt lány. Ő volt az első, akinek a születését az első perctől az utolsóig élveztem, kétségek és félelmek nélkül.

Talán buta dolog, de alkotás közben úgy érzem, hogy kis lényeim beszélnek hozzám, megmondják a nevük és azt, hogy szeretnének kinézni, és én e szerint dolgozom rajtuk.