Gyapjú tábor 1.rész

Múlt hétvégén Gyapjú táborban voltunk Visnyeszéplakon. Fantasztikus és meghatározó élményt jelentett. A környékről, a faluról, az emberekről, az életükről órákig tudnék mesélni, pedig csak néhány napot töltöttünk ott. Inkább azt mondom el pár szóban miért volt meghatározó. Mindig is vonzódtam a természetes anyagokhoz. A gyapjú nem csak természetes, hanem élő. Lelke van. Ez furán hangozhat, de például a népi fafaragók pontosan tudják mit jelent ez. Az egyik oktató, Judit olyan odaadással, szeretettel tanított, hogy eldöntöttem, komolyabban szeretnék a gyapjúval foglalkozni, elsősorban a nemezeléssel.  Meg is beszéltük, hogy amint lehet hosszabb időre lemegyek hozzá és tovább fogok tanulni tőle.
Most essen szó arról is mi történt a táborban.

Nyírás után a gyapjút ki kell válogatni, hogy a megszabadítsuk a felhasználhatatlan részektől. Válogatás után jöhet a tisztítás.

 

Mosás után, legjobb napon megszárítani.

További felhasználáshoz elengedhetetlen a gyapjú kártolása. A kártolt gyapjúból készülnek nemezeléssel dísz- és használati tárgyak és ebből fonják a gyapjú fonalat is. Kézzel is lehet kártolni, de ma már léteznek gépek erre a célra, mert ezzel sokkal gyorsabban megy a munka.

Természetesen nem csak natúr színben használják, hanem megfestve is. Használható szintetikus festék, de szerencsére mi a természetes módszert választottuk, azaz festőnövényekkel festettük meg. Mi került a fazékba? Aranyvessző, amitől sárga lett; diólevél, ami világosbarnára színezte; bodzabogyó; amitől gyönyörű mályva színt kapott a gyapjú. Kipróbáltuk a rézszulfátot és vasgálicot is, hogy hogyan változtatja a tőlük a festőlé a színét. 

Folytatás a következő bejegyzésben.

Nagy köszönet Bariska Gábornak a tábor megszervezéséért, Sámsomdi-Kiss Juditnak és Sápi Anettnak a gyapjú munkák tanításáért és Korpics Józsefnek a kötélverésért!